Adatok

Japán cím: Kasanaru Kage
Angol cím: Overlapped Shadows
Magyar cím: Átfedő árnyékok
Előadó: Hearts Grow
Anime: Gintama
Besorolás: 4. opening

Dalszöveg

Japán

kasanaru kage kataranai kimochi de tsuyosa o motometeku
tsumazuite mo mayotte mo kamawanai hitori ja nai kara
shizundeku yuuhi ga ashita o terashidasu
te to te o tsunagu massugu nobita kage

shita o muite mata naiterun darou
kakushita namida atashi shika shiranai
nani mo nakatta you ni egao misete mo
haritsumeta kokoro kakaekomu kimi wa kowaresou da yo

fumidasou nimotsu wa oroshite atarashii jibun o mitsukedasou yo
daijoubu sarakedaseba ii atashi ga iru yo sono te wa hitotsu ja nai

kasanaru kage kataranai kimochi de tsuyosa o motometeku
tsumazuite mo mayotte mo kamawanai hitori ja nai kara
shizundeku yuuhi ga ashita o terashidasu
te to te o tsunagu massugu nobita kage

me no mae dake tada hitasura mitsumete kakedashite mo
taisetsu na hito no koe kikinogashiteku
sagashimono sagashite mo mitsukekirenai no nara
jibun ja nai dare ka ga sono kotae o nigitteru koto mo aru kara

ima wa mada kizuite nai keredo kimi no te mo dare ka o sasaeterunda
tsuraku kujikesou na toki atashi wa itsu mo kimi o omoidasu

tsunagaru kage me ni mienai kizuna de sasaeai ikiteiku
furimuku koto wasuretara yondekureru tashika na koe ga iru
mamoritai omoi de umareiku tsuyosa
hakanaku tsuyoku massugu nobita kage

daremo ga jibunjishin no kodoku o yaburu yuuki motteru wake ja nai
atataka na basho ni ikezu ni naku koe ga tooku kara kikoetara
sashidasu yuuki kono te wa hitotsu ja nai

donna toki mo hitori no sabishisa o kanjitaku nanka nai
sekai de hitorikiri ja ureshikute mo waraiaenai yo
kizutsuite mo ii atashi wa motomeru yo
sunao ni kimochi o tsutaetai

kasanaru kage kataranai kimochi de tsuyosa o motometeku
tsumazuite mo mayotte mo kamawanai hitori ja nai kara
shizundeku yuuhi ga ashita o terashidasu
te to te o tsunagu massugu nobita kage

Angol

With our shadows overlapped, we seek strength with genuine feelings
Even if we stumble or lose our way it's all right, since we are together
The setting sun illuminates tomorrow
stretching the upright shadows that brings our hands together on the end

You were disheartened and shed those tears again, didn't you?
the hidden tears only I know of
Even if you wear a smile as if nothing happened
burdened with that strained heart, you look as if you could collapse any moment

Let's step forward, drop your burdens; Let's set off to discover our new selves
It's okay, you can bare your feelings; I'm right with you, your hands are not alone

With our shadows overlapped, we seek strength with genuine feelings
Even if we stumble or lose our way it's all right, since we are together
The setting sun illuminates tomorrow
stretching the shadows that brings our hands together on the end

If you start off, focused only on what's in front of you
you'll end up letting the voices of those precious to you slip
Even if what you seek after fails to land in your hands
There might always be someone who has already grabbed that answer

You might have yet to realize but, your hands too are in turn supporting someone
Whenever I'm about to be crushed by bitter emotions, I always keep you in mind

We keep living, with our shadows forming invisible bonds mutually supporting us
I'll keep nudging that tangible voice if you've forgotten it when you turned around
The strength born from the desire to protect
briefly yet intensely stretching the upright shadows

Not everybody has the courage it takes to break apart their own loneliness
The weeping voice, unable to find a warm embrace, can be heard from far away
Extended to offer it courage, this hand, is not alone

No matter when, I wouldn't want to feel the solitude of being on my own
Even if I'm fine being all alone in the world, I can't share my laughs
I don't care if I get hurt feelings.. I'll keep pursuing
I want to convey my feelings frankly

With our shadows overlapped, we seek strength with genuine feelings
Even if we stumble or lose our way it's all right, since we are together
The setting sun illuminates tomorrow
stretching the shadows that brings our hands together on the end

Magyar

Ahogy árnyékaink átfedik egymást, igyekszünk erőt venni valódi érzéseinken.
Még ha meg is botlunk, vagy elveszítjük utunkat, semmi baj, hisz együtt vagyunk!
A lenyugvó nap megvilágítja a holnapot,
megnyújtva a függőleges árnyékokat, melyek végül összekulcsoltatják kezünket.

Csüggedtél, és ismét könnyeket hullattál, nem igaz?
A rejtett könnyeket, melyeket csak én ismerem.
Még ha úgy mosolyogsz is, mintha mi sem történt volna,
azzal a feszült szívvel terhesen úgy festesz, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet.

Menjünk tovább, vesd le terheid; keljünk útra, hogy felfedezzük új énünket!
Semmi baj, fedd csak fel érzéseidet; itt vagyok veled, a kezed nincs egyedül.

Ahogy árnyékaink átfedik egymást, igyekszünk erőt venni valódi érzéseinken.
Még ha meg is botlunk, vagy elveszítjük utunkat, semmi baj, hisz együtt vagyunk!
A lenyugvó nap megvilágítja a holnapot,
megnyújtva a függőleges árnyékokat, melyek végül összekulcsoltatják kezünket.

Ha útnak indulsz, csak arra koncentrálj, ami előtted van,
különben nem hallod meg azokat a fontos hangokat.
Még ha a földre ejted is, amit keresel,
mindig lehet valaki, aki már megtalálta a választ.

Lehet, még rá kell ébredned, de a te kezeid is támogatnak valakit.
Valahányszor összezúznának a keserű érzések, mindig az eszembe jutsz.

Tovább élünk, ahogy árnyaink láthatatlan kötelékeket formálva kölcsönösen támogatnak minket.
Tovább lökdösöm azt a kézzel fogható hangot, hogy ha elfelejtenéd, mikor megfordulsz.
Az erő, mely a védeni akarásból született,
rövid ideig, de intenzíven nyújtja meg a függőleges árnyékokat.

Nem mindenki elég bátor hozzá, hogy összezúzza saját magányát.
A síró hang, mely képtelen egy forró ölelést találni, hallatszik a távolból.
Ez a kinyújtott kéz, mely bátorságot kínál, nincs egyedül.

Nem számít, mikor, de nem akarom érezni az egyedüllét magányát.
Még ha nem is bánt, ha egyedül vagyok, nincs kivel osztoznom a nevetésemen.
Nem érdekel, ha megsebesítenek az érzések… Akkor is folytatom!
Őszintén el akarom mondani az érzéseimet.

Ahogy árnyékaink átfedik egymást, igyekszünk erőt venni valódi érzéseinken.
Még ha meg is botlunk, vagy elveszítjük utunkat, semmi baj, hisz együtt vagyunk!
A lenyugvó nap megvilágítja a holnapot,
megnyújtva a függőleges árnyékokat, melyek végül összekulcsoltatják kezünket.

Fordította: Xiaoyu