Adatok

Japán cím: Cras numquam scire
Angol cím: Tomorrow is Never to Know
Magyar cím: A kiismerhetetlen holnap
Előadó: Yucca & Daisuke Ono
Anime: Dantalian no Shoka
Besorolás: opening

Dalszöveg

Japán

Lune oqui cr pos tatumn.
Homu aude cr dis Soenan.
Cure Tint le vid siesta.
Mimo scap ler nox grad.

Astr scrib cr pos arcan.
Homu scire cr dis Abesn.
Infor Sintac le tabu vern.
Gigan Leinau le nascour.

Cae lie imam plati nor main.
Tempo le imam celer or mint.
Nihil dis scio Igo rina nis.
Colle Sintac mi
Sina cader plutien.

Igo clama re nihil minus.
Dis sciren ex Soenan.
Conti affir mia Celest.
Nova Sol ie rad four.

tsuki wa shizukani kataru
dare ni mo kikoenu koe de
kurikaesu shio no michi hiki
kieyuku kioku no joukei

hoshi wa hisoka ni shirusu
dare ni mo wakaranu moji de
mugen no kotoba ga uzumaki
sen oku no hon ga umareta

boku ni wa sora ga hiro sugite
toki no kizami wa haya sugite
nani mo shiranumama munashiku
atsumeta kotoba mo
tsuchi no naka ni kuchiru dake

soredemo boku wa sakebu
wake mo wakarazu koe wo ageru
semete hibiki wa ten ni todoke
hi mo yagate noboru darou

hikutsu na yami ga kotaeta
mirai wo mita mono wa inai to
boku wa kokuu ni te wo nobashi
tsumetai kaze wo tsukamu

zetsubou yo fuki nukero!
yume mo kunou mo subete kako he
chijou wa madoromu hakumei no naka
boku wa mae ni susumu
mada minu ashita he

Angol

The moon speaks faintly
in a voice audible to no one.
The repeating rising and falling of the tides
are the scene of the moon's vanishing memory.

The stars record arcanely
in a script decipherable to no one.
From the swirls of infinite words,
billions of books are born.

To me, the sky is too vast,
and time is too swift.
Without knowing anything,
I'm gathering words in vain,
which only end up rotting in the earth.

Yet still, I will clamor.
Not even knowing why, I raise my voice.
May my echo continue up into the celestial space.
Then, a new sun will eventually rise as well.

The moon speaks faintly
in a voice audible to no one.
The repeating rising and falling of the tides
are the scene of the moon's vanishing memory

The stars record arcanely
in a script decipherable to no one.
From the swirls of infinite words,
billions of books are born.

To me, the sky is too vast,
and time is too swift.
Without knowing anything,
I'm gathering words in vain,
which only end up rotting in the earth.

Yet still, I will clamor.
Not even knowing why, I raise my voice.
May my echo continue up into the celestial space.
Then, a new sun will eventually rise as well.

The despicable darkness answered me,
saying that no one has ever seen the future.
I reach my hands into the empty sky,
and grasp the cold wind.

Oh, despair, blow through me!
All dreams and agonies will become the past.
In the faint twilight above the snoozing earth,
I walk forward
towards the tomorrow that's not yet visible.

Magyar

A hold halkan suttog
senki számára sem hallható hangján.
Az árapály ismétlődő emelkedése és csökkenése
a hold eltűnő emlékeinek színhelye.

A csillagok titokzatosan feljegyzik
egy senki számára sem megfejthető forgatókönyvbe.
A végtelen szavak kavalkádjából
számtalan könyv született már.

Számomra az ég túl hatalmas,
az idő pedig túl gyorsan telik.
Anélkül, hogy bármit is tudnék,
feleslegesen összegyűjtöm a szavakat,
melyek végül a földben rohadnak majd.

Mégis ordítok,
isten tudja, miért, felemelem a hangom.
Visszhangja talán eléri a mennyeket.
Aztán egy új nap kél majd fel.

A hold halkan suttog
senki számára sem hallható hangján.
Az árapály ismétlődő emelkedése és csökkenése
a hold eltűnő emlékeinek színhelye.

A csillagok titokzatosan feljegyzik
egy senki számára sem megfejthető forgatókönyvbe.
A végtelen szavak kavalkádjából
számtalan könyv született már.

Számomra az ég túl hatalmas,
az idő pedig túl gyorsan telik.
Anélkül, hogy bármit is tudnék,
feleslegesen összegyűjtöm a szavakat,
melyek végül a földben rohadnak majd.

Mégis ordítok,
isten tudja, miért, felemelem a hangom.
Visszhangja talán eléri a mennyeket.
Aztán egy új nap kél majd fel.

Az aljas sötétség válaszolt nekem,
azt mondta, még senki sem látta a jövőt.
Kinyújtom a kezem az üres ég felé
és megragadom a fagyos szelet.

Ó, kétségbeesés, fújj át rajtam!
Minden álom és kín múlttá válik majd.
A szunnyadó föld feletti halovány alkonyban
tovább sétálok
a még nem látható holnap felé.

Fordította: Xiaoyu