Adatok

Japán cím: Sayonara no Sora
Angol cím: Sky of Farewell
Magyar cím: A búcsú ege
Előadó: Qwai
Anime: Gintama
Besorolás: 16. ending

Dalszöveg

Japán

SAYONARA to atarimae no kotoba o oikake
tooku tooku hanasarete ima tokireteku

dareka no ashiato tsubureta hanabira
kaze wa sora e sabishiku kieta
hana wa mata sakundatte kizuku koto mo dekinakute
haru o matezu KIMI wa kieta

SAYONARA to atarimae no kotoba o oikake
te o nobasu soko ni wa nani mo nakute
omoide wa tayorinakute wasurete shimau kara
tooku tooku oikakete tada kieteyuku

sora o tobimawatteru tori tachi to kumo to fujiyuu na bokura
riyuu bakari sagashi aruiteta
nige dashita KIMI to boku wa onaji sora o miteru

nagare ochite koboreta uso to namida to boku no koe kimi ni todoke you

kakedashita kisetsu no naka omoi megurasete
habataite soko kara nani o mi you
omoide mo tsurete ikou wasurete shimau kara
ima todokanai aoi sora ni hashi o kakete
SAYONARA mo toki ga sugite wasurete shimau nara

tooku tooku kiesatte tada hana to nare

Angol

Following farewell and obvious words
that are released far and far away and disconnected

Some smashed petals at the footprints of someone
The Wind disappeared in the sky lonelily
Flowers will bloom once again and you won't be able to notice it
You disappeared without waiting spring

Following farewell and obvious words
The place I reach out my hand to was empty
Memories are so unreliable since we'll end up forgetting them
I follow them far and far away, still they just fade away

The birds flying all around the sky, the clouds, and our trapped selves
I was walking to look only for a reason
You and I escaped and are looking at the same sky

The lies, tears and my voice fell down and spilled
I'll make them reach you

Let the memories circulate inside the leaped season
What will I see if I jump out from there
I will take my memories along, since I'll end up forgetting them
I'll build a bridge to the blue sky that i can't reach now
If I'm going to forget farewell when time passes

Disappear far and far away and just become a flower

Magyar

A búcsút és nyilvánvaló szavakat követően,
amelyek messze-messze repülnek és szétválnak.

Néhány összetört szirom hever valaki lábnyomán,
A szél eltűnt az ég magányában.
A virágok még egyszer szirmot bontanak, te pedig nem veszed ezt észre.
Eltűntél anélkül, hogy megvártad volna a tavaszt.

A búcsút és nyilvánvaló szavakat követően,
A hely, amely felé kinyújtottam karom, üres volt.
Az emlékek olyan megbízhatatlanok, mivel végül úgyis elfelejtjük őket.
Messze-messze követem őket, mégis eltűnnek.

Az égen madarak, felhők és csapdába esett énünk röpködnek.
Elindultam, hogy okot keressek.
Te meg én megszöktünk és ugyanazt az eget kerestük.

A hazugságok, könnyek és a hangom lehulltak és kifolytak,
Gondoskodom róla, hogy elérjenek.

Hadd keringjenek az emlékek a szökkenő évszakban.
Mit látok, ha kiugrom onnan?
Magammal viszem az emlékeim is, mivel végül úgyis elfelejtem majd őket.
Egy hidat építek a kék éghez, amelyet most még nem érek el.
Ha elfeledem a búcsút az idő múltával…

Tűnj el a messzeségben, és válj virággá!

Fordította: Xiaoyu